Ritka élőlények megfigyelésére nyújtanak lehetőséget pl. a löszpusztarétek, nedves rétek, lápok, stb. és a kastélypark is.
A Dinnyési Fertő régebben a Velencei-tóval egy vízfelületet alkotott, de a vasúti töltés megépítése különválasztotta a két területet. Jelenlegi állapotában ideális élőhelyet jelent a madaraknak. A Pelikán-ház Erdei Iskola a Dinnyési-fertő peremén helyezkedik el, s ezzel folyamatos madármegfigyelési lehetőséget biztosít az ott táborozók részére. Ezt, illetve a szakember segítségével végzett madárgyűrűzést eddig is sok csoport igényelte.
Elérhető közelségben (maximum 20-30 km) több védett terület is található, pl. a Velencei Madárrerezervátum, a Pákozdi Ingókövek, az arborétum, illetve a gyurgyalagtelep, a pázmándi kvarcitsziklák, a Sárréti-, Sárvízvölgyi K-Bakonyi-, Vértesi Tájvédelmi Körzet, stb.
Valamennyi védett területre -csak vezetővel- terepbejárást tudunk biztosítani.
Seregélyes nevét valószínűleg a gulya és a birkanyájak között falkában tartózkodó seregély madarakról nyerte: a seregély -es képzős származékából keletkezhetett. Lehet azonban, hogy a seregélyeket fogdosó madarászok emlékét őrzi.
Falunk jelenleg ismert története a rómaiakig nyúlik vissza. A falu déli határában nagyméretű villagazdaságot, illetve ettől nem messze kocsitemetkezés helyét tártak fel. Oklevélben először 1258-ban említik Seregélyest, amikor Szolgagyőri Eunordi grófok elődeit, nevezetesen Smaragd székesfehérvári Prépost, királyi kancellár; valamint öccsei, Vilmos és Egyed grófok a zsámbéki monostort alapították, s Vilmos többek között Ságh és Seregélyes nevű földek és legelők felével adományozta meg. 1345-től a XVII. század végéig a falunak több tulajdonosa volt. A török hódoltság korában Husszein Bin Abdullah timár javadalom birtokai közé tartozott. 1696-ban pedig már Zichy Pál birtokaként említik. A Zichy család 1821-ben építette a falu parkjában található klasszicista stílusjegyeket viselő kastélyt. Az épületet valószínűleg Pollack Mihály tervezte, a nagyterem freskóit pedig Pich Ferenc festette.
Az 1848-49-es szabadságharc idején Seregélyes felvonulási területként szolgált. (1848. IX. 29. Pákozdi csata.)
A második világháborúig a falu élte csendes mindennapjait, a háború gyötrelmeiből viszont bőségesen kivette a részét. 1944. december 8-tól március 23-ig volt hadszíntér, s hétszer "cserélt gazdát".
A háború és az újjáépítés után Seregélyes is fejlődésnek indult. Ez részben a mezőgazdasági termelés fejlődésével, részben Székesfehérvár iparosításával hozható kapcsolatba. Ez utóbbi jórészt jelenleg is leköti a falu munkaképes korosztályát. Emellett a faluban sokan foglalkoznak mezőgazdasággal visszaigényelt földjükön, vagy nagyobb gazdálkodó egységekben.
A faluban több élelmiszerbolt, vendéglő, fagyizó található. A falusi turizmus lehetőségei egyelőre még kihasználatlanok.
A falu védőszentje Szent Flórián.
A Dinnyési Fertő régebben a Velencei-tóval egy vízfelületet alkotott, de a vasúti töltés megépítése különválasztotta a két területet. Jelenlegi állapotában ideális élőhelyet jelent a madaraknak. A Pelikán-ház Erdei Iskola a Dinnyési-fertő peremén helyezkedik el, s ezzel folyamatos madármegfigyelési lehetőséget biztosít az ott táborozók részére. Ezt, illetve a szakember segítségével végzett madárgyűrűzést eddig is sok csoport igényelte.
Elérhető közelségben (maximum 20-30 km) több védett terület is található, pl. a Velencei Madárrerezervátum, a Pákozdi Ingókövek, az arborétum, illetve a gyurgyalagtelep, a pázmándi kvarcitsziklák, a Sárréti-, Sárvízvölgyi K-Bakonyi-, Vértesi Tájvédelmi Körzet, stb.
Valamennyi védett területre -csak vezetővel- terepbejárást tudunk biztosítani.
Seregélyes nevét valószínűleg a gulya és a birkanyájak között falkában tartózkodó seregély madarakról nyerte: a seregély -es képzős származékából keletkezhetett. Lehet azonban, hogy a seregélyeket fogdosó madarászok emlékét őrzi.
Falunk jelenleg ismert története a rómaiakig nyúlik vissza. A falu déli határában nagyméretű villagazdaságot, illetve ettől nem messze kocsitemetkezés helyét tártak fel. Oklevélben először 1258-ban említik Seregélyest, amikor Szolgagyőri Eunordi grófok elődeit, nevezetesen Smaragd székesfehérvári Prépost, királyi kancellár; valamint öccsei, Vilmos és Egyed grófok a zsámbéki monostort alapították, s Vilmos többek között Ságh és Seregélyes nevű földek és legelők felével adományozta meg. 1345-től a XVII. század végéig a falunak több tulajdonosa volt. A török hódoltság korában Husszein Bin Abdullah timár javadalom birtokai közé tartozott. 1696-ban pedig már Zichy Pál birtokaként említik. A Zichy család 1821-ben építette a falu parkjában található klasszicista stílusjegyeket viselő kastélyt. Az épületet valószínűleg Pollack Mihály tervezte, a nagyterem freskóit pedig Pich Ferenc festette.
Az 1848-49-es szabadságharc idején Seregélyes felvonulási területként szolgált. (1848. IX. 29. Pákozdi csata.)
A második világháborúig a falu élte csendes mindennapjait, a háború gyötrelmeiből viszont bőségesen kivette a részét. 1944. december 8-tól március 23-ig volt hadszíntér, s hétszer "cserélt gazdát".
A háború és az újjáépítés után Seregélyes is fejlődésnek indult. Ez részben a mezőgazdasági termelés fejlődésével, részben Székesfehérvár iparosításával hozható kapcsolatba. Ez utóbbi jórészt jelenleg is leköti a falu munkaképes korosztályát. Emellett a faluban sokan foglalkoznak mezőgazdasággal visszaigényelt földjükön, vagy nagyobb gazdálkodó egységekben.
A faluban több élelmiszerbolt, vendéglő, fagyizó található. A falusi turizmus lehetőségei egyelőre még kihasználatlanok.
A falu védőszentje Szent Flórián.
